cano, cecini, cantum, 3.

átalán = dallamos és öszhangzó hangokat ad,

I. k.

1) hanggal. A) emberről, énekel, dalol, danol: c. voce; festum celebrare canendo; c. de re aliqua; szónokról = éneklő hangon beszél. B) állatokról, melyek természetes hangot adnak, volucres, aves cc., énekelnek, corvus c., károg, gallus c., kukorékol; ranae cc., brekegnek.

2) hangszeren. A) emberről, játszik, c. fidibus, tibia, huros hangszeren, fuvolán játszik. B) a hangszerről magáról, szól, hangzik, harsog, megzendül, tibia modulate c.; innen (ritkán) symphonia c., szól, hangzik a zene, és signum (classicum) c., szól a jel (l. II. 4.). ―

II. cs.

1) rokon-tárgyakról, c. carmen, versus, verba, énekel, játszik, néha = költ.

2) más tárgyakról, énekel, énekelve ad elé, v. megénekel, énekben v. versezetben tárgyal: ipse praecepta canam, haec canebam; c. Dianam, laudem alicuius.

3) mivel a jósigéket versben adták, hirdet, jósol, jövendöl, vates c. aliquid fore; dii haec cc.

4) hsz. A) c. bellicum, classicum v. signum, signa, magára is: c., trombitál, kürtöl = támadásra trombitál = jelt ad: tubicines signa canere jussit; classicum cani jubet. B) c. receptui, visszavonulásra, visszatérésre trombitál = jelt ad; határozott tárgy nélkül is, receptui canit, visszavonulásra szól a jel; (költ.) canit receptus jussos, ugyanaz; C) kikürtöl, közhirré tesz, Fama c.