candidus, mn. kf. és ff. [candeo]

1) tündöklő fehér, hófehér (vesd ö. albus) stella, nix, humeri, barba, populus (nyárfa), toga. Innen

2) A) (költ.) = szép, kecses átalán, Dido, Bacchus, átalában istenségről: mennyei fénytől ragyogó. B) (költ.) Favonius c., világos és tiszta levegőt adó. C) = candidatus, turba c., fehérbe öltözött. Innen fn. candida, ae, nn. a) (érts: toga) a hivatalkeresők hófehér felöltönye; b) hivatalkeresőtől adott gladiatorjáték; c) egyh. remény, kilátás, várandóság, igény valamire; d) átv. ért. candida sententia, jóváhagyó, felmentő szavazat v. itélet (a szavazásnál használt fehér golyóról v. kövecsről).

3) átv. ért. mindenről, a mi tiszta és mocsoktalan. A) a hangról, tiszta. B) beszédről, világos, mesterkéletlen, purum et quasi quoddam c. dicendi genus; (újk.) orator c. is. C) (többnyire költ.) gondolkozásmódról és jellemről, tiszta, nyilt, becsületes, szeplőtlen, őszinte, nem részrehajló stb., ingenium, judex. D) életviszonyokról, víg, vidám, derült, convivium, pax.