1. candidatus, mn. [candidus]

1) (ősk. és újk.) fehérbe öltözött.

2) fn. us, i, hn. a ki Rómában valami hivatal után járt, hivatalkereső (mivel az ilyen ragyogó fehér togában járt): c. consularis, aedilicius és (újk.) c. consulatus, aedilitatis, ki a consulságot, aedilisséget kereste, cc. principis, igy nevezték a császárság alatt a császároktól kinevezett Quoestorokat, kik azok leiratait stb. olvasták fel. Innen (újk.) átv. ért. olyan, ki valami után nagyon jár, vagy valamire igénnyel lehet, számíthat valamire, c. eloquentiae Atticae, c. immortalitatis, jelölt, pályázó; candidata, ae, nn. nőről.