canaliculus, i, hn. [kics. sz. canalis ] (újk. )
1) kis cső v. csatorna.
2) építészeti msz. a) a doriai párkányöv háromhasábu diszítményének mélyített hasadéka; b) a catapulta csatornája (surigx).
3) a sebészeknél, csontrekesz, a melybe az eltört csontszárat kötötték.