campester, stris, stre, mn. [campus]

1) nyílt és sík mezőn való, mezei, mező-: urbs, locus (sík, teres); iter c., síkon, teren, Scythae cc., síkságon lakók, hostis c., síkon harczoló, csatázó; fn. Campestres, ium, nn. a síkmezei istenségek (ellent. Sulevae = Silviae), és kn. t. campestria, ium, (újk.) egyenes, sík föld, alföld, síkság.

2) küln. marsmezei (campus Martius), tehát A) = a comitiumokat illető: certamen c., gratia c., quaestus c., az a pénz, melyet az emberek a hivatalkeresőktől kaptak. B) a testi gyakorlatokat illető (proelia, exercitationes cc.). Innen campestre, is, kn. (sc. velamentum) kötény v. takaró, mellyel a római ifjak szeméremtestöket takarták el a marsmezei testi gyakorlatokon, hol különben meztelen léptek fel. Legrégebben ilyet viseltek közönségesen a rómaiak a toga alatt, tunica helyett; és Campestres, ium, hn. a harczistenek.