1. calx, cis, nn. (ritkán hn. )
1) (ősk.) az ostáblánhasznált kövecske = calculus.
2) mészkő, mész; (újk.) c. viva, oltatlan mész; macerata v. exstincta, oltott; coquere c., égetni.
3) mivel régebben a versenypályákon a czélt mésszel (később krétával) jegyezték, átv. ért. czél, pálya vége, ad c. pervenire; ad carceres a c. revocari, végéről elejére visszatérni, (mellékforma: calces).