calumnior, álszenv. 1.

1) k. a törvényszék előtt ármánykodik, fondorkodik, hamis és ármányra alapított vádat emel valaki ellen: aperte ludificari et c.; calumniabar ipse, magam találtam magam ellen egy méltatlan s nem érdemlett vádat (azaz kigondoltam magamban, a mivel talán mások igazságtalanul vádolni fognak).

2) cs. A) valakit igazságtalanul és ármányosan bevádol. B) átalán valakit, hamís ráfogással megtámad, ráfog valakire valamit, rágalmaz, aliquem, festinationem alicuius. C) (újk.) c. se, saját dolgozatát, munkáját igen nagy szigorral és tulságosan birálja, itélgeti. D) ritkán és csak nagyon későre fordul elő szenvedő jelentéssel, mintegy megfelelve egy cselekvő alaku calumnio igének.