calumnia, ae, nn. [calvor]

1) átalán minden oly eljárás, a mely az igaz tényállás szándékos és roszakaratu mellőzésével és ferdítésével, hazugsággal és ámítással jár és ármánykodva mást károsítni vagy bajba keverni igyekszik, tehát: A) átalán: ármánykodás, hamislelküség, kaján fondorlat, ármányos fogás, csalás, gazság, kijátszás, s több efféle: calumnia dicendi tempus exemit, hamislelküségből addig beszélt, a míg eltelt az idő, a melyben határozni lehetett volna. B) ürügy, színlelt ok v. aggodalom, c. religionis, színlelt, vallásos aggodalomból vett ürügy. C) furfangos értelmezés, félremagyarázás, szőrszálhasogató álokoskodás, nullam adhibere calumniam, Academicorum calumnias effugere. D) átv. ért. c. timoris, félelemből származó alaptalan aggodalom, túlságos aggódás és ez által okozott önkínzás; nimia contra se c., önmaga iránt való túlszigorú és igazságtalan itélet (l. calumniator 2. és calumnior 2.) ―

2) törvénykezési msz. A) ferdítéssel, jogfacsarással, hamis vádaskodással, a jog formák szigorát álnokul félremagyarázó és hamislelküen alkalmazó ármánykodással járó zaklatás, fondorkodó perlekedés, ráfogott váddal üldözés, ármányos per: c. et nimia callida et malitiosa juris interpretatio, jurare calumniam = esküvel erősítni, megesküdni, hogy a vád, beperlés nem történik ármánykodó zaklatás czéljából. B) névk. = actio calumniae, hamis vádaskodásért, fondorkodó zaklatásért való per, perbefogás, elitélés, calumniam non effugere, calamniam ferre, ármánykodónak itéltetni, a hamis vádaskodásra szabott büntetésre itéltetni. C) küln. ártatlannak hamis vádolása, rágalmazás.