callum, i, kn.

1) megkeményedett (kérgesedett) vastag bőr a testen, c. solorum. Innen A) (ősk. és újk.) kemény hús, aprugnum, vaddisznó bőre (melyet megettek). B) (Plin.) kemény bőr, némely gyümölcsnek héja, c. pirorum. C) föld kérge, terrae.

2) átv. ért. szellemi butaság, érzéketlenség: callum obducere (inducere, ducere) animo alicuius, érzéketlenné tenni, megtompítni, azonban «dolori, stomacho», csak a fájdalmat, bajt nem érzővé tenni, azt eszközölni, hogy a fájdalom kevesebbé legyen érezhető.