calix, icis, hn. [kulix ]
1) pohár, kehely, serleg; fecundi cc., teli.
2) (ősk. és költ.) tál, fazék.
3) msz. a vizvezetékben az az ércz vizfogó, a mely a kifolyó csöveket a főcsatornával egybekapcsolta, és egyszersmind tölcsérül, de mértékül is szolgált.