calamitosus, mn. kf. és ff. [calamitas]

1) cs. bajt és kárt okozó, ártalmas, káros, veszedelmes, tempestas, bellum.

2) szenv. a) nagy kárnak kitett, locus, agri, vectigal coelo ac loco calamitosum. b) kárvallott, szerencsétlen, nyomorult.