calamitas, atis, nn. [rokon ezzel incolumis ]

kár, baj, szerencsétlenség, csapás, nyomorúság: accipere c., kárt vallani, szenvedni, esse in magna c., c. fructuum, rosz termés; a történetiróknál gyakran = hadi szerencsétlenség, csatavesztés: proeliis et calamitatibus fracti, accidit illa c. apud Leuctra.