2. adeo, ih.

1) addig, azon pontig, A) (ősk.) sajátl. térben: usque adeo quo etc., addig a meddig v. a hol stb.; átv. ért. a. res rediit, annyira ment a dolog. B) időben, addig, gyakran: usque a. (következik: donec, quoad, dum) addig mig.

2) annyira, oly annyira, oly mértékben, a. ferus est; gaudere a. coepit, ut etc.; a summa observatio erat; a. non (nihil stb.), oly kevéssé; non a., nem annyira. Szink.-nél: adeo ut éppenúgy ― mint: adeone quemque infelicem esse, ut ego sum! éppen oly szerencsétlen, mint én vagyok.

3) (szink.) azonfelül, azonkivül, még azonkivül: is tibi adeo lectus datur (még hozzá).

4) Gyakran egy szó különös kiemelésére (nevezetesen nm. ih., v. mn. mellett), mellyel azután majdnem egy szót tesz sőt, éppen, sőt még: hinc adeo, sőt innen; tute a. verba ejus audies; id a. malum multos post annos in civitatem reverterat; id a. ex ipso senatus consulto cognoscite; tres a. annos, három egész évig. Küln. a) si (nisi) a., ha csakugyan, sőt ha; b) atque a., még pedig; nevezetesen, ha ahhoz mi már mondva van, erősebb kifejezés vagy bővebb fogalom helyeslőleg járul sőt inkább, vagy jobban, sőt helyesebben.