caelo, 1. [caelum]

1) vés, metsz, érczre, dombormüvet készít (később önt is), vasa; aurum caelatum, domborképekkel; c. fortia facta in auro, aranyba vésve ábrázolja, éppen igy: c. flumina auro; (költ.) ilyen de más anyagokon pl. fán való műről = farag.

2) átv. ért. (költ. és újk.) más remekművekről = teremt, velamina, opus novem Musis caelatum.