caecus, mn. kf.

1) cs. a ki nem tud látni A) vak, catulus; corpus c., vak része a testnek, azaz hát. B) átv. ért. a) szellemileg vak, megvakított, mens c.; praeceps et c. fertur; caecus crudelitate; c. ad belli artes, ki a had fortélyait nem érti; b) magáról a szenvedélyről, c. timiditas, timor.

2) szenv. a mit nem lehet látni: A) elrejtett, eldugott, láthatatlan, fores, fossa, venenum; ictus c., midőn nem tudhatni honnan jött az ütés, orozban kapott ütés; innen névk. murmur stb. c. tisztán ki nem vehető, mit nem hallhatni honnan jő. B) nem biztos, bizonytalan, ismeretlen, causa, fata, eventus; crimen c., nem bebizonyítható. C) *(Pl.) caeca die emere aliquid, bizonytalan időre, hitelbe vásárolni.

3) k. a minél v. miben nem lehet látni, sötét, homályos, át nem látszó, nox, tenebrae, domus.

4) átv. ért. (mint a magyarban pl. «vak lárma») üres, haszontalan, minden eredmény nélküli, sikeretlen, ignes, exsecratio.