bucina v. buccina, ae, nn. [bucca; bukanh]
1) csigamódra csavarodott kürt (vesd ö. tuba), jelesen A) pásztorkürt; B) hadi tárogató, rövid kürt (mellyel az őrök felváltására stb. jelt adtak): b. canit, jelt fúnak; innen: ad tertiam buccinam, harmadik őrváltáskor.
2) pergettyüalaku kagyló, a tritonok fuvóhangszere.