brutus, i. mn. (költ. és ritkán)

I. 1) nehéz, nehézkes, otromba, mozdulatlan, pondus, tellus. 2) átv. ért. buta, rest, lomha, érzéketlen, oktalan, animal (pira b. szőrös mint az oktalan állat?)

II. egy római család mellékneve a Junia nemzetségben, ― mely onnan kapta e nevet, mivel ősatyja Lucius J. B., hogy Tarquinius Superbus kegyetlenségét kikerülje, ostobának tettette magát; későbben éppen ez buktatta meg Rómában a királyságot. Továbbá, ismeretesek Marcus J. B., elébb kegyencze, utóbb gyilkosa Caesarnak, barátja Cicerónak, híres mint szónok és bölcselő is, és ennek atyafia Decius J. B., ki a Caesar halála után Antconius ellen harczolt. Innen Brutianus és Brutinus, mn. (M. Junius) Brutus-féle.