Bruttii, orum, hn. t.

Italia legdélibb részének lakosai; gyakran névk. = a Br. tartománya, esse in Bruttiis. Innen Bruttianus, mn. bruttiusféle; mint fn. Bruttiani, orum, hn. a (második pun háboruban) közrabszolgákká tett Bruttiusok, tehát = közrabszolgák, a kik mint lictorok, küldönczök stb. működtek; és Bruttius, mn. a) bruttiusi; b) mint fn. egy ember a Bruttii közül, egy Bruttius; c) mint római sajátnév.