bonum, i, kn. [kn. ebből: bonus]

1) e. A) valami jó, a jó, summum b. v. finis bonorum, a legfőbb jó. B) = haszon, jólét, szerencse, valakinek előmenetele, java: est mihi bono, javamra van; bonum publicum, közjó.

2) t. javak, jószág, birtok, gazdagság, bb. patria; esse in bonis, a javak birtokában lenni, ellenben tárgyakról, esse in bonis alicujus, valaki tényleges birtokában (tekintet nélkül a birtoklás jogczimére). Jegyz. A kf. melius éppen úgy fordul elő önállóan, mint fn. «a jobb» = nagyobb jó; így reficere in melius, jobbítni, jobbá tenni; valetudo it in melius, jobban lesz, javul; flectere aliquid in melius, oly irányt adni, hogy jobbra forduljon.