†1. bolus, i, hn. [= bolos]
1) (ősk. és újk.) dobás, vetés, a) koczkával, b) hálóval; átv. ért. bolo aliquem tangere v. multare, valakit ügyes fogással rászedni, valakin kifogni, valamit tőle kicsalni.
2) névk. = fogás, fogat, emere b., a mit egyszerre fogtak.