1. Boji, orum, hn. t.
kelta népség, mely őshelyéről Lugdunensis Galliából részint Felső-Italiába huzódott, s a Po (= Padus) völgyében telepedett le; részint keletfelé Germaniában a mai Csehországba terjeszkedett, mely rólok e nevet kapta Boihemum v. Bojohemum (helyesebb mint Bojemum). Innen: a) Boius, i, hn. egy ember és Boia, ae, nn. egy nő a népből; b) Boja, ae, nn. a Bojusok földje, őshazája Galliában; c) Boicus, mn. ager, egy terület Milanó környékén.