benignus, mn. kf. és ff. [bene]

jóságos, kegyes. A) érzületben v. külső magaviseletben = jóakaró, barátságos, jó indulatu. B) cselekedetben = jótevő, szolgálatkész, adakozó. Innen a) (költ. ) benignus vini somnique, ki a bornak és álomnak adta magát. b) (Pl.) = pazar, pazarló. c) (költ. és újk.) élettelen, tárgyakról = dús, gazdag, bő, termékeny, daps, ager, materia, vena; sermo b., bő beszéd.