beneficium, ii, kn. [benefacio]

1) jótétemény, kedvezés, szolgálat (melyet maga jó szántából olyan teszen, ki ― magasabban áll, hogy sem tőle affélét várni lehetne, vesd ö. officium); accipere b.; b. in aliquem conferre etc., valakivel jót tenni. Küln. e. hat. esetben = valakinek közbenjárása, fáradozása által, valaminek segítségével: tuo beneficio, általad, segítségeddel; sortium beneficio, sors által; longissimae aetatis b., a leghosszabb emberkor kedvezményénél fogva.

2) az álladalmi életben = kedvezés, pártfogás, kitüntetés, felemelés, elősegélés s több efféle (a néptől, tanácstól, valamely magas állásu hivatalbelitől v. bár honnan jött legyen): bb. populi, többnyire a római hivatalok: cooptatio collegiorum ad populi b. transferebatur, a testületnek azt a jogát, hogy maga egészítette ki magát. a népre ruházták, azaz a népre bizták, hogy az üres helyeket választás utján töltse be; in beneficiis ad aerarium deferri, mondták arról, kit az álladalmi levéltárban tartott névsorba bejegyeztek, s ki azután ennélfogva mint magát érdemesített valami kitüntetésre (pénzbeli segítségre) tarthatott számot. Innen (újk. és jogtud.) = kiváltság, jogelőny.