Belus, i, hn. [sémi szó]

1) személynév A) egy őskori ázsiai király, Babylon és az assyr birodalom alapítója, utóbb mint Baal istenítve. Ugyanez a görög rege szerint Poseidon fia, Danaus, Aegyptus és Cepheus apja és Amymone (a Palamedes nagyanyja) nagyatyja; ― sokszor azonosítják Jupiterrel és Heraclessel. B) az ifjabb Belus, Dido apja, a ki Cyprus szigetét meghódította és aztán Teucernek engedte át. Innen: a) Belides, ae, hn. Belus fiutóda, névszerint Lynceus az Aegyptus fia, és Palamedes; Belidae fratres, Danaus és Aegyptus b) Belis, idis, nn. többnyire t. = a Danaidák, l. Danaus. c) Belias, adis, nn. = Belis, C) egy különben ismeretlen Magus.

2) egy kis tengermelléki folyó Phoeniciában.

3) egy drágakő, azonban különböző attól, a mely oculus Beli (csilkova) név alatt ismeretes.