aculeus, i, hn. [acus]
1) tövis, fulánk, apis; innen a. sagittae stb. hegye.
2) átv. ért. minden ami szúr, sért, bánt v. ingerel: a) búbánat stb. a. sollicitudinis, severitatis. b) éles, csípkedő beszéd, sértő tréfa, keserű gúny stb., contumeliarum, orationis. c) habere a. ad animos stimulandos ösztön, inger.