bellum, i, kn. [az elavult duellum-ból, s így kettő közti harcz, párbaj]

háboru, had: bellum gerere, hadakozni, hadat folytatni, bellum ducere, trahere, nyujtani, devincere, győzni, diadalmaskodni a harczban; b. civile, polgárháború; Macedonicum b., a macedoniaiakkal, regium (ritkán regis) a királlyal (Mithridates), Asiaticum, Ázsiában; bello Latinorum, a latinok elleni háboru idejében; bello suo defungi, maga részét a harczban elvégezni; néha ellentétben egyes csatával: non proelio modo sed bello victus erat. Küln. A) ih.-lag: belli (ritkán bello v. in bello) harczban, táborban, ellenkező értelemben ezzel: domi (békében, békés körülményben): belli domique; et belli et domi, békében és háboruban. B) (többnyire költ.) = proelium. C) átv. ért. b. Tribunicium, tribunusokkal czivódás, harcz; bellum indicere philosophiae, a bölcsészet ellen kikelni. Személyesítve (költ.) Bellum.