bellicus, mn. [bellum]

1) háboruhoz való, hadi b. res, hadügy, gloria b., hadi dicsőség. Innen fn. bellicum (sc. signum), jel; mindig ezen kapcsolatban: bellicum canere, jelt adni az indulásra v. támadásra, indulót v. riadót fúni.

2) (költ.) = bellicosus.