1. basilicus, [= basilikos] mn.

1) (ősk.) királyi, pompás, felséges.

2) fn. A) cus, i, hn. sc. jactus = jactus Venereus, legszerencsésb vetés a koczkán (l. Venus). B) ca, cae, nn. [= basilikh, sc. oikia v. stoa] így nevezték Rómában s más városokban a piaczon levő ama oszlopokkal ékeskedő pompás középületet, hol különféle gyülésezéseket tartottak s milyent későbben többeket is építettek; innen átalán = nagyon látogatott hely; küln. egyh. az e basilicák modorában épített fő- v. székesegyház. C) basilicum, i, kn.

1) pompás ruha.

2) görögösen irva con, i, kn. a) egy fekete tapasz v. flastrom. b) a legjobb fajta dió.