bacchor, álszenv. 1. k.

1) (költ. és újk.) Bacchus ünnepet ül, tart.

2) névk. bacchansnő módjára dőzsöl, tombol, zajos, heves indulatot s több effélét nyilvánít: b. in vestra caede, in tanta voluptate; (költ.) b. per urbem, tombolva megy a városon végig; ventus b. dühöng; küln. szenvedélyes beszédről és lármás kurjongatásról s több efféléről, b. Evoe, Evoe-t kiabál; b. carmen, (költ.) vad lelkesedéssel költ; (költ.) bacchata jugis Naxos, melynek hegyein a bacchusi ünnepeket tartották.