†aversus, mn. ff. [averto]

1) elfordult, hátat fordító, háttal álló: vulnerare aliquem aversum, hátulról, hátban; adgredi nostros aa.; trahere aliquem a., valakit hátba fogva húz, hurczol; fn. -sa, orum, kn. t.: aversa urbis, a város hátulsó része; insulae aa., hátulsó része a szigetnek.

2) átv. ért. idegenkedő, idegen, nem kedvező, mostoha, ellenséges: deus a.; aversus ab aliquo, valakitől idegenkedő; aversus a vero; (költ. és újk.) így is: aversus rei alicui; voluntas a., ellenségeskedés; amici aa., egyenetlenkedő, idegenkedő.