autem,

ellenző ksz. de, nem jelöl tárgyilagos és lényeges ellentétet, hanem csak a fogalmak különbözését, úgy hogy az a mit az előzményhez kapcsol, gyakran az előbbeninek csak folytatása v. magyarázata, észrevétel rá s több efféle, a mi csak formájára nézve mutat ellentétet (vesd ö. at, sed, verum). Autem áll tehát küln. A) átmenetel jelölésére (ilyenkor gyakran «és», «továbbá», «már most», s több efféle szócskákkal fordítható). B) azt jelöli, hogy valamely gondolat csak zárjelbe tartozik. C) indulatos kérdésben: quem te a. deum nominem? D) mikor az előbbeniből valamely szó indulattal van ismételve: (nunc quod agitur, agamus; agitur a., liberine vivamus, an mortem obeamus). E) atqui, mikor a következő okoskodásban a második tagot az elsővel egybeköti. F) (költ.) néha indulatteljes kérdésben sed és a. együtt áll: sed quid ego haec a. nequidquam ingrata revolvo? G) olykor isz.-val kapcsolatban: heia a., ecce a.