aut, elválasztó ksz.

1) egyszerüen, vagy, lényegesen különböző két fogalmat választ el, tehát tárgyilagos és valósággal létező különbséget jelöl (vesd ö. vel, sive), vita a. mors. Küln. A) (gyakran tagadás után) mikor az előbbenihez valami nagyobb és erősebb járul = vagy inkább, vagy éppen: non multum a. omnino nihil. B) ha az előbbenihez valami kisebb és gyengébb járul vagy mégis, vagy legalább: nunquam aut raro. C) mikor egy érintett (de teljesen még ki nem fejezett) föltételhez ellentétet kapcsol = vagy pedig, különben, ellenkező esetben: audendum est aliquid universis, a. omnia singulis patienda; effodiuntur bulbi ante ver, aut deteriores fiunt.

2) ismételve hasonlólag ellentétet jelöl, melyben az egyik a másikat kirekeszti, vagy ― vagy: a. vivam a. moriar. (Költ.) e kapcsolatban is: aut vel v. ve (quis Gracchi genus, aut geminos Scipiadas, vel te Serrane relinquat?).

3) küln. tagadás után A) ha a tagadás kapcsolatban álló két fogalomra tartozik, a második tagban a tagadó szócska helyét «aut» pótolja: neque enim mari venturum, a. ea parte virium dimicaturum hostem credebant. B) a tagadás legelől áll, s a két tagadott fogalmat aut aut köti össze: consciorum nemo aut latuit, a. fugit. C) (költ.) mikor új tagadás van kapcsolva az előzményhez: neque neque helyett neque a. áll: neque ego fugam speravi, nec conjugis praetendi taedas, aut haec in foedera veni.