voluptas, atis, nn. [volupe]

1) mulatság, gyönyörüség, élvezet (érzéki v. szellemi): v. est omne id quo gaudemus» (Cic. fin. 1, 11, 37.); esse in v., gyönyörüséget érezni; küln. bölcsészeti nyelven, summum bonum in v. ponere; v. venandi, vadászatbeli gyönyörüség. Hol az összefüggés mutatja, hogy éppen becsmérlőleg van használva, kéj, bujaság, v. corporis.

2) érzéki gyönyörüségre való hajlam, élvsovárgás, explere v.

3) többesben gyönyörüségek, mulatságok, küln. (újk.) a császároktól a nép számára rendezett nézőjátékok.

4) mint édesgető megszólítás: mea v., gyönyörüségem.

5) (újk.) kedv, hajlam valamihez.

||6) szerelmi élvezet; innen még ondó.