voluptarius, mn. [voluptas]

mulatsághoz, gyönyörüséghez tartozó:

1) kéjt, mulatságot nyujtó, possessio, sensus; animi elatio v., élvezetes.

2) kéjt, gyönyörüséget vadászó, disciplina, homo (főleg az epicureusokról).

3) kéjt, érzéki élvezetet illető, disputatio, az érzéki élvezetről.

4) érzéki élvezet iránt fogékony, sensus; innen fn. voluptarii, orum, hn. élvezet emberei, küln. az epicureus bölcselőkről.