voluntas, atis, nn. [2. volo]

1) akarat, úgy óhajtás, kívánság, mint szándék, föltét: conformare se ad v. alicuius; summa Catuli voluntate, C. teljes helyeslésével; assentiri voluntatibus alicujus; cedere ambitiosis ?; hanc mentem voluntatemque suscepi; studemus ?am hominem tutiorem reddere, et ad hanc v. stimu? naturae incitamur. Küln. igehatározólag: A) voluntare v. mea (sua, alicujus) voluntate, akarva, önként. B) v. ex v. és ad v., kivánság szerint.

2) érzület, gondolkodás, confisus voluntatibus municipiorum. Innen jelentésben jó érzület, jó hajlandóság, szívesség, jó indulat: ?rae exiguam tuae erga me voluntatis significationem ?bebant.

3) utolsó akarat, végső rendelkezés: testamenta ?. mortuorum.

4) (újk.) jelentés, értelem.