2. volo, volui, velle [boulomai]

1) akar: loquar quae v.; v. aliquid facere; volui stoicus esse vagy me stoicum esse; velit nolit, akarjon vagy ne. Küln. A) kihagyólag, v. in Galliam, Galliába akar utazni; quis me vult, ki akar velem beszélni? volo te paucis, akarok egy pár szót veled beszélni; si quid ille se vellet, ha neki magának van vele baja, vagy ha ő akar valamit. B) néha majd a nélkül hogy szükség lenne reá, a főige conjunctivus-a helyett: ne quem eorum recepisse velint; quaerit cur sic mentiri velit.

2) parancsol, rendel, meghatároz stb.: v. aliquid fieri; így gyakran küln. abban a fölhivásban, mellyel a comitiumokban szózatolásra szólították az embereket: velitis jubeatis. Innen állít, vél, valami véleménnyel van s azt oltalmazza: volo deum esse sine corpore; hoc illi volunt.

3) óhajt, kiván, örömest lát: volo hoc tibi contingat, ut mihi respondeas, te ei ignoscere; res est ut volumus; quam vellem te alio inclinavisses, mint akartam volna, adná Isten, hogy stb.; vellem quae velles akarnám, hogy jobb dolgod volna. Igy a körülmények szerint, hol gyengébben csak, kedve van valamihez (vis unum vel alterum. . . ejus audire facta?); hol jelentősbben valakire v. valaki után vágyik; szeretné látni, szeretne vele lenni, néha férfiról: szándéka, komoly akarata van valakit nőül venni, nőül kiván valakit. Küln. A) sis, si vis, többesben sultis, si vultis (par. mód mellett) udvarias megszólítás, ha úgy tetszik, tessék: cave, sis; refer animum, sis, ad veritatem. B) bene v. male alicui v., valakinek roszat v. jót kiván. C) v. alicuius causa (néha hozzá járul omnia erősítőleg) valakinek minden jót kiván. D) néha malo: malae rei se quam nullius duces esse volunt.

4) A) jelent: quid hoc (repentinus clamor) sibi vult? quaero quid ista verba velint. B) quid sibi volunt illi, mit gondolnak? quid vobis vultis, mit gondoltok, mi nézetben vagytok?