volens, tis, mn. [r. 2. volo]

(többnyire költ. és újk.)

1) akaró, valamit örömest tevő, volentia rura, termékenyek (mintegy szivesen termők). Innen a) vágyakozó, amplexus. ||b) óhajtandó, kivánatos; innen fn. volentia alicui (kn. t.), valakire nézve kivánatos, tehát kedvező, jó hirek.

2) hajlandó, kedvező, jó indulatu.