voco, 1. [vox]

1) hí, aliquem. Küln. előhí, -szólít: v. aliquem ad se, in concionem, aliquem ad senatores ex provincia; v. senatum, patres, összehívja, v. plebem ad (in) concionem. Innen A) v. aliquem in jus (judicium), törvénybe idéz. B) mint vendéget meghí, v. aliquem domum, ad coenam; v. deos in vota, meghivja az isteneket a fogadást elfogadni, fogadást tesz az isteneknek. Innen átv. ért. a) csábít, ingerel, felszólít, nox v. ad quietem; v. servos ad libertatem. b) v. aliquem ad calculos, számadásra szólít valakit; v. aliquem in partem rei alicuius, valamiben osztozni hí fel valakit, valakit valamiben részeltetni akar. C) valakit vagy valamit valami helyzetbe, hangulatba stb. hoz, tesz: v. aliquem in odium, invidiam, valakit gyülöletessé tesz; v. aliquem in crimen, vádol, in periculum stb., veszedelemnek tesz ki, in luctum, gyászt készít számára; v. rempublicam ad exitium, a polgárzatnak romlását eszközli; v. aliquid in dubium, kétségbe hoz, in disceptationem, kérdés tárgyává tesz, vitatkozik valami felett.

2) szólít, esd, könyörög valakihez, segítségre v. bizonyságul szólít, Jovem, deos auxilio.

3) nevez, megnevez, v. urbem Antiochiam ex patris nomine, vocor Cajus, Cajusnak hínak.