vocalis, e, mn. kf. és ff. [vox]

1) hanggal biró: vocalissimus aliquis, igen erős hangu; ne quem v. praetereamus vagy egy embert.

2) hangot adó, tehát beszélő, küln. (költ.) éneklő, kiabáló, hangzó, avis, rana, chorda, carmen; Orpheus v., játszó és éneklő.

3) fn. is, is, nn. (sc. litera) önhangzó, vocalis; és ||t. vocales, ium, hn. énekesek, zenészek.

4) (újk. költ.) cselekvőleg: hangzást okozó, unda, a melyből a ki iszik, költővé lesz és énekel.