vivus, mn. [vivo]

1) élő, eleven, életben levő: capere aliquem vivum; me vivo, a míg élek. Innen A) növényről s több efféléről, eleven zöld, arundo. B) képről mintha élne, vultus, igen hasonló. C) tartós, fris, természetes, természeti állapotjában található: lucerna v., még égő, flumen v., folyó, saxum, faragatlan, természetes. D) élő lénytől induló, «élő», vox, élő szó, calor, az élet v. élő test természetes melege. E) küln. argentum vivum, higany.

2) fn. vivum, i, kn. átv. ért. valaminek az «elevene»: A) (hús, ellentétben a körömmel) ad vivum resecare valamit igen pontosan, a legszorosabb értelemben venni. B) detrahere (resecare) aliquid de v., a tőkéből (ellentétben a kamattal) valamit elvenni.