vitium, ii, kn.

1) hiba, hiány, fogyatkozás, félszegség: dicere oportet vitia in aedibus vendendis; aedes vitium fecerunt, romlásnak, bomlásnak indult; v. corporis, testi félszegség.

2) erkölcsi hiba, gonoszság; v. senectutis; homo vitiis deditus.

3) hiba, a mely megesik, vétség, bűn: meum est v.; vitio fortunae, a sors hibájából, a sors okozta; vitio aliquid alicui vertere, valamit valakinek hibául tulajdonítani, valamivel vádolni. Küln. megszeplősítés: afferre v. pudicitiae alicuius, nőt megszeplősítni.

4) küln. mint msz. hiba az auguriumokban (vagy rosz jel a jóslatkor, vagy hibás eljárás a megügyelésben): a mi ily hiba mellett mégis végbe ment, vitio (hibásan az az augurium-ok ellen) történt: navigare vitio, augurium ellen; magistratus vitio creatus, vitiosus (l. e szót).

5) pénzverdei msz. ötvélybeli hiba, nem oda való anyag beleelegyítése a fémbe (mennyiség v. minőség tekintetében).