1. viscus, eris, kn. majd mindig többesben viscera, rum,

belső része az állati testnek, belső rész, zsiger, (átalán, vesd ő. exta, intestina): tela haerent viscere. Küln. A) a nemesebb részek, sziv stb. B) hús, a mennyiben a bőr fedi: sanguis exit e vv., tunica inhaesit visceribus Herculis. C) (költ.) valakinek saját húsa és vére, kedvencze, kedves embere, vv. domorum magnarum; innen vv. gyermek, utód. D) átv. ért. belseje valamely tárgynak; vv. montis; vv. reipublicae, Italiae; vv. causae a dolog lényege; vv. aerarii v. vv. alicuius, valakinek szívvére, utolsó fillére, egész vagyona.