vis, tárgye. vim . hat. e. vi. (vis saj. e. talán egyszer Tac. ) t. vires, ium, (tárgye. vis Lucretiusnál ) nn. [is ]

I. egyesben

1) erő (mozgásban és tettben, vesd ö. robur), erősség, hatalom: v. deorum, ingenii, oratoris, fluminis; summa vi, a legnagyobb erőmegfeszítéssel; v. orationis, hatály; vim afferre ad aliquid, valamit elősegítni, hatással lenni valamire. Innen befolyás, hatás: vim magnam habet sanguis paternus; v. herbarum. Küln. férfierő, nemzőerő; vis genitalis ondó.

2) hatalom, erőszakoskodás, erőszaktétel, erőszak: vim alicui inferre (afferre, facere), erőszakot tenni valakin; accusare aliquem de vi; vi v. per vim, erőszakkal; még kényszerítve (ellentét sponte). Innen megtámadás, taszítás, lökés: naves factae ad quamvis vim perferendam; accipere vim, sebet kapni; v. externa, kivülről jövő.

3) lényeg, természet, jelentés, eloquentiae, amicitiae; v. et natura honesti; v. verbi; foederis vim habere, érvénye; illa est in his verbis vis, az az értelme; idem jus usurpatur, vi adempta, míg a jelentőség elveszett.

4) tömeg, sokaság, hominum auri.

II. többesben,

1) testi erő, testi erősség; innen átalán erő, tehetség, supra vv., ereje felett, pro vv., erejéhez képest. Innen ||vires a nemző erő fészkei, herék.

2) a mi hatalmat és befolyást szerez, pénz stb., főleg had- és harczerő: ea pars virium (lovasság).

3) átv. ért. (költ.) fons occultis viribus, rejtett gyógyerőkkel, incendia sumunt vv., terjed, harapódzik az égés.