virtus, utis, nn. [vir]

sajátlag férfiasság, férfiúhoz tartozó szellemi tulajdonok,

1) derékség, jelesség, bátorság, vitézség, veszedelmekben és bajokban magát kimutató szellemi erő: virtute omnibus praestare, gyakran v. bellandi v. militaris.

2) gyűnévileg, jó tulajdonok, jelesség, ügyesség, életrevalóság, jó természet, v. animi, corporis: így átalán mindazoknak a jeles és jó tulajdonságoknak az összege, a melyeknél fogva valami kiválóan alkalmas valamely czélra, főleg a maga saját rendeltetésének betöltésére, úgy hogy néha ily kifejezésekkel kell fordítni: hatás, erő, érték s több efféle: equi, nemes fajuság; mercis, kitünőség; herbarum, gyógy- v. bűvereje; navium, erős és czélszerű szerkezet; memoriae duplex virtus, két jeles tulajdonsága; virtute formae evenit, szépséged hatásának köszönheted, v. oratoris, kitünő volta.

3) jó tulajdonság, tökéletesség, jelesség, és küln. erkölcsi tekintetben valami erény: illae vv. leniores; v. constantiae; animi vv., vv. oratoriae.

4) mint öszszerű fogalom, erény: omnia praeter v. caduca sunt; finis bonorum in virtute positus est; v. est animi habitus modo atque rationi consentaneus.