virilis, e, mn. [vir]

férfiuhoz illő, férfiui, férfias,

1) nemre való tekintetben, v. stirps, sexus, így küln. mint nyelvt. msz. hímnemű, genus, nomen; fn. virile, is, kn. férfi nemzőrésze; és innen ||viriliores, a kiknek nagy nemzőtagjok van.

2) korra nézve, férfiuhoz tartozó, való, férfiui, toga.

3) tulajdonságnál, jellemnél fogva, férfias, bátor, állhatatos, stb. oratio, animus, így: parum virile videtur, nem mutat valami nagy férfias erélyre; fn. virilia, ium, kn. férfias, derék tettek.

4) egy személynek jutó, egy emberre járó, kiosztásnál, pars (portio) v., rész, egy személy illetéke; pro v. parte, tehetsége szerint, a mint valakitől telik, a mennyit egy embernek tenni kell: obligatus ei sum plus quam pro v. parte nagyobb mértékben részesültem a jótéteményben mint mások; miles agrum cepit pro v. parte, mint részét; gloriae Camilli pars v. apud omnes milites est, C. dicsőségében minden katonának megvan saját része.