virga, ae, nn.

1) zöld, vékony ág, veszsző, fraxinea; küln. bujtovány.

2) suhang, vessző, mellyel a rabszolgákat és gonosztevőket verték (a lictorok fasces-eiben vv. voltak): expedire vv., caedere aliquem virgis; (költ.) a fasces jelölésére (quos virga verendos facit tisztviselők).

3) (vékony) bot, pálcza, pl. Mercuriusé; küln. varázspálcza, v. divina.

4) (költ.) csík, sujtás, A) szöveten, B) az egen.

5) küln. a) seprőág. b) t. lenszárak. c) ág a családfán.