vindico (vend.), 1.

1) törvényesen keres: v. sponsam in libertatem, hogy szabad maradjon, éppen így puella vindicatur, törvény előtt (az atyának, kinek hatalma alatt eddig volt) visszaköveteltetik. Innen átalán követel, mint sajátját követel, sajátjának, magáénak vall, magának tulajdonít: v. sibi libertatem, victoriam ad se; Chii Homerum suum vv.

2) küln. v. in libertatem, szabaddá tesz, rabszolgaságból fölszabadít, se, rempublicam. Innen átalán oltalmaz, megment, megszabadít, aliquem ab aliquo, innocentem a supplicio, res gestas ab oblivione; v. libertatem; v. locum a solitudine, (jelenlétével) eszközli, hogy valamely hely nincs ember nélkül.

3) parancsolólag vagy büntetőleg valami ellen föllép, A) (ritkán) megtilt, dolum. B) visszatorol, megbüntet: v. in aliquem, valakit megbüntet, ellenben v. seditionem, injuriam.

4) megboszul, mortem Scipionis; (újk.) v. se ab aliquo, valakin boszut áll.