vindiciae, arum, nn. t. (csak ősk. e. -ben ) [vindico]

törvényszerű igénybe vétele valamely tárgynak, törvényszerű igény valamely tárgynak birtokolására, innen a perelt tárgynak vagy az azért folytatott keresetnek jelölésére: cedere vindiciis, lemondani jogáról; dare (decernere) vindicias secundum libertatem, a biráskodó proetorról, előleges határozattal szabadnak nyilvánítja a kérdésben forgó egyént addig, a mig ügye (az a kérdés t. i., hogy szabad-e vagy rabszolga) rendes és formaszerű letárgyalás után végleg eldől; postulare vv. secundum libertatem, azt kivánni, hogy valaki szabadon maradjon, mig stb.; ellenben dare vv. ab libertate (in servitutem) vagy dare vv. secundum servitutem, rabszolgának itél valakit, mig stb.; injustae vv., igazságtalan követelések.