vigilia, ae, mn. [vigil]

rendesen t.

1) virasztás, ébrenlét, éjszakázás.

2) küln. valamely hely (küln. város, tábor) őrzése. A) elvontan őrködés, vigyázás: agere vv., őrt állani, in v. ducere stb. őrhelyre; vv. nocturnae et diurnae. B) őrség, őrcsapat, őrségen levő legénység: excubiae et vv.; ponere vv., állítni, circuire vv., megtekinteni. Innen névk. őrház, őrtanya. C) éjjeli őrködés ideje, negyedrésze az éjnek (az évszak szerint hosszabb v. rövidebb): de tertia v. profectus est.

3) átv. ért. éberség, vigyázás, fáradhatatlan tevékenység, gondosság: v. et prospicientia res exigit v.; innen tradere alicui suam v., maga állomáshelyét.

4) (Pl.) éjjeli vallásos ünneplés, vv. Cereris.