vigil, ilis,

1) mn. virasztó, ébren levő (ki önkényt viraszt, vesd ö. insomnis), canis, oculi; (költ.) cura v., nem nyugvó (v., alunni nem hagyó), nox, álmatlan éj, ignis, mindig égő, lucerna, virasztás alatt égő, ||emberről ff. is.

2) fn. hn. őrző, vigyázó, őr, rendesen t. Róma városának éjjeli őrei (kiknek Augustus óta hét osztálya volt); átv. ért. vv. mundi nap és hold.